Depresszió? Ugyan már!

Nincs arra itt idő, kérem szépen.

Kedden történt

Reggel ("rendes") munkával indítottam, aztán téglát hordtam a szomszéd utcából. Szalonnasütő-hely "építéséhez" kerestem már egy ideje bontott téglát, a múlt héten kaptam is jó pár darabot, és most a szomszéd utcából is szóltak, hogy mehetek tégláért. :) Nagyon örültem neki, mert így meg tudom magasítani a szalonnasütőt, és akkor grillezni is tudunk majd rajta. Nem is emlékszem, hogy hármat, vagy négyet fordultam-e a nagyobbik gurulós bevásárlókocsimmal, mindenesetre kellemesen elfáradtam a ki-bepakolásban. :) Köszönet a téglákért Tündééknek és Marcsiéknak!

A tegnapelőtt említett, eggyel nagyobb komfortfokozatú hálóhelyet is megcsináltam a nyulaknak: két ytong téglára deszkákat fektettem, erre tettük a szekrényt, amiben korábban a libák voltak. Épp időben lett kész a remekmű, pontosabban a befejezés már esőben történt, úgyhogy gyorsan le is takartam a szekrényt ponyvával, amit hátul és oldalt két-két cseréppel, felül pedig két téglával rögzítettem. Így most már teljesen biztos, hogy alulról sem fognak megázni, meg egyébként semelyik irányból sem.

A legjobb az egészben az, hogy így nem kell minden este "felépíteni" a hálóhelyüket (dobozokat lefordítani, alá a nyulakat, ennivalót, innivalót, fel a ponyvát, rögzíteni), csak fogom, és elzárom a nyulakat. Aggódni nem kell, úgy zárom be őket, hogy közben rendesen szellőzik a hely. :)

Ezután következett a zöldgyűjtés, esős napokra. Tegnapelőtt és tegnap sikerült annyit szednem, hogy akár ki is tartott volna szombatig (elvileg addig tart az özönvizes-szélviharos időjárás). Akár. Ugyanis később az összes kecske bekerült a nagy ólba, ahol a zöldet szárítom. (A kecskék "költözésének" történetet lásd picivel lejjebb.) Azért sikerült kimenekítenem egy jól megpakolt zöldségesrekesznyit az első kertbe, az asztal alá. 

Egy újabb depressziómentes nap: szerda

Tetőjavítás volt betervezve reggelre, mivel egy cserép elmozdult, egy pedig eltört. A kölcsönlétrát viszont csak holnap tudjuk elhozni, így ez a munka holnapra marad. Azt még nem tudom, hogy a híres tériszonyommal hogy fogok a tetőn dolgozni... mit dolgozni... egyáltalán felmászni :), de hát úgy szép az élet, ha zajlik. :)

Délelőtt kitettem a libát a kertbe. Mondanám, hogy libapásztorkodtam, de egyáltalán nem kell rá figyelni. Vagy fekszik és motyog magában, vagy jön utánam mindenhová, és úgy motyog. Vagy sipákol. Mikor, hogy.

A mai nap is tartogatott nehézségeket. A történet tegnap este kezdődött, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a Cili nem fogja beengedni a Bori kölykét a kis ólba (ahol eddig hárman aludtak: a Cili, az ő kölyke és a Bori). Erről tegnap be is számoltam. Gondoltam, hogy sebaj, majd reggelinél mindig kiengedem, este pedig elzárom a Borit és a gyerekét. Jó ötletnek tűnt, csakhogy a Cili szépen keresztülhúzta a számításaimat, ugyanis ahogy meglátta a Bori kölykét ma reggel, egyből felöklelte. Alkalmazkodási képességem igen nagy, türelmemnek határa nincs, úgyhogy fogtam a legkisebbet, visszazártam az ólba, a Borit meg kint hagytam, hogy legalább ő hadd bogarásszon egy kicsit az udvaron. Igen ám, de a Ciliből előbújt a görény. Elkezdte felöklelgetni a Borit is, a fejét, nyakát, hasát "szarvazta", folyamatosan. Ez a bamba Bori, meg hagyja magát, úgyhogy nem tehettem mást, egyelőre visszazártam őt is az ólba, majd vezetéknévvel is felruháztam a kecskeállomány felnőtt tagjait: Bamba Bori és Görény Cili. :) Utóbbira nagyon haragszom, mert görénysége nem most kezdődött ám. Délután kiderült, hogy Bori nem is olyan bamba. Jártomban-keltemben be-bekukkantok a kecskeudvarba, hogy minden rendben van-e (főleg, amióta gyerekek is vannak :)). Ezúttal is így történt, viszont hiába néztem, nem láttam a Cilit és Juniort a kis ólban. Az viszont feltűnt, hogy a nagy ól ajtaja be volt ugyan csukva, de a retesz valahogy nem volt a helyén. Szóltam a tesómnak, hogy ugyan már, jöjjön már ki, és nézzük meg, hogy mi történt/történik az ólban. Attól féltem, hogy olyat látok, amit nem szeretnék, mivel az egyértelmű volt, hogy ha a Cili és a gyerek sem az udvaron nincs, sem a kis ólban, akkor bent vannak a nagy ólban. És mivel már ismeretes, hogy Cili mennyire nem kedveli Bori kicsinyét, nagyon féltem attól, amit esetleg bent látok majd. A tesóm "előnézett" (de csak kívülről, az ablakból), aztán röhögve hívott, hogy menjek már oda, és nézzek be én is. A Bori és a kicsi az ablak alatti részen feküdtek, a bejárattól legtávolabb, Junior ott téblábolt körülöttük, Cili meg békésen falatozta a zöldet, amit előre begyűjtöttem erre az esős időszakra. És mind a négyen minket bámultak, hogy mit bámulunk mi rajtuk. :) Világos volt, hogy csak a Bori "nyithatta ki" az ajtót, belülről. Cilit és Juniort kitessékeltük, majd egy kombinált fogó segítségével kiegyenesítettem a reteszt. Tudtam előre, hogy ha a Bori műve volt (márpedig ki másé lehetett volna), akkor percek kérdése, és az ajtó megint nyitva lesz. Kint matattam a kertben, amikor nagy zajra lettem figyelmes, a hang az ól felől jött. Mire odakaptam a fejem, Bori már megoldotta a reteszügyet, ismét: két ökleléssel kinyitotta a bereteszelt ólat...

...körülnézett, majd mint aki jól végezte dolgát, visszament az ólba a gyerekhez. 

Új probléma keletkezett: ha nem tudjuk bezárni az ólajtót (vagy be tudjuk zárni, de a Bori úgyis kinyitja), akkor az veszélyes lesz a kis kecskéknek. Ha a szél becsapja, és valamelyik pont ott áll... Bele sem merek gondolni. Elkezdtünk a tesómmal tanakodni, hogy mihez kezdjünk most. Próbáltuk elölről-hátulról kitámasztani (vizes vödör, zöldségesrekesz, fadarab stb), de egyik megoldás sem bizonyult elég tartósnak. Ekkor felvetettem az ötletet, hogy fogjuk meg az ajtót, és szedjük le. Nem láttam jobb - biztonságosabb - megoldást. Inkább egy kis hideg, majd melegítik egymást, mint hogy baleset legyen a becsapódó ajtó miatt. Igen ám, csakhogy olyan "szakszerűen" lett ez az ól megcsinálva, hogy amellett, hogy hátra nem fér el egy ereszcsatorna, az ajtót sem lehet leemelni az eresz és a cserepek miatt. Ennyit erről. Végül a tesóm kitalálta, hogy egy-egy kerítésoszlop segítségével rögzítsük az ajtót.

Tehát az ajtódolgot megoldottuk, de még mindig van aggódni való: így nem tudjuk külön zárni a Borit a kicsinyével. Estig nem történt semmi baj, de vacsoránál megint bántani akarta a gyereket. Később, amikor a nyulakat tettem el aludni, akkor is hallottam, hogy sír a pici, na, akkor berohantam hozzájuk, és megrendszabályoztam a Cilit.
Még nem tudom, hogy mit kezdek ezzel a helyzettel, de már kértem e-mailes segítséget, igaz, akkor még csak a fele történetet tudtam leírni, a másik fele ugyanis az e-mail elküldése után történt.

A legkisebb:

Junior egyik kedvenc helye:

Ha valaki fontolgatja a kecsketartást... Csak úgy, miheztartás végett... :) (Egyébként megéri a sok bosszúság. :) Abszolút. :))

Kecske- és baromfikukkolás:

Csibefronton is vannak híreim. Észrevettük, hogy két sárga csibének szőrös a lába. :) Egyből eszembe jutott, hogy létezik "gatyás tyúk" is. :) Így a felállás a következő: van két "sima" barna csibe, két sárga "gatyás", egy fekete kopasznyakú és egy fekete búbos. Színes lesz a baromfiudvar. :)

A felnőttek:

És végül mutatom a virágzó rózsabokrot. :) Sajnos tele van levéltetűvel. Nem félek, hogy elfogynak a megoldandó problémák. :)

Virágzó rózsabokor, előtte citromfű és szintén virágzó zsálya, mögötte nagy csalán és bodza:

Virágzó zsálya: