Nagy sikere van a kiscsibék között a földigilisztának. Nálam meg a kiscsibéknek van nagy sikerük, ahogy egymást kergetik egy-egy gilisztáért. :) Tegnap bedobtam nekik egy szép, méretes példányt (nem azt, ami a képen van, ezt ők találták, de ezért a gilisztáért is folyt a harc), amit az egyik kis fekete csibe rögtön el is kezdett csipegetni. Igen ám, de a másik kettő is észrevette, és egyből odarohantak, hogy ők se maradjanak ki a buliból. Na, több se kellett a kis feketének, felkapta a gilisztát, és elkezdett vele rohangászni körbe-körbe, a másik két csibe meg hangosan csipogva utána. Körülbelül öt percig tartott a hajkurászás, majd az anyjuk, megelégelvén a perpatvart, megoldotta az osztozkodási problémát: megette a zsákmányt.
Harc a gilisztáért:
Csak, mert nincs elég állat a házban és a ház körül... :) Tegnap gyarapodtunk két kis dzsungáriai törpehörcsöggel. Kitti lányom szíve vágya volt egy kisállat, ami csak az övé, amit babusgathat, gondozhat. Mivel a házunk nem olyan nagy, és már lakik benne - rajtunk kívül - három kutya és egy macska (utóbbi ketrecben, és csak ideiglenesen, elvileg e hét szombaton jönnek érte), nagy termetű és/vagy nagy helyet foglaló állatról szó sem lehetett. Így esett a választás rájuk:
Baloldalon: Bogyó, Kitti lányom állatkája, jobboldalon: Mr. Pocak, Ferkó unokaöcsém hörcsöge:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése