Viszlát, depresszió! :)

Hát, lehet itt szomorú, vagy rosszkedvű az ember? 

Lehet... De minden negatív érzet-érzés hamar elszáll. :) 

Cecília Junior - már kész hölgy:

Junior általában Borival eszik, mert az anyja még őt is elmarja a "vályú" mellől. 

Borika csemegézik: 

Margit, egyelőre, kukán bámul. Kell még pár perc, mire leesik neki, hogy desszert idő van.

Mr. Casanova pózol a kamerának: 

Margit alszik. De tényleg. :)

Kapirgál a kis japán, aki ritkán hagyja magát fotózni:

Nyúlhölgyek: 

"Csupa fül vagyok." :)

Nyúl rezidencia: 

Bolyhos börtönben. Egyedül innen nem sikerült még megszöknie, itt viszont nagyon nem érzi jól magát. Sürgősen ki kell találnom neki valami szökésbiztos, de állatbarát megoldást. 

A kiscicák is nőnek: 

Három tő kolbásztök maradt meg, ezek viszont szépen növekedésnek indultak, a nagy esőzések hatására. Alig várom, hogy kolbásztökök csüngjenek a szilvafáról. Remélem, lesz még idejük beérni. 

Nálunk ilyen paradicsomok nőnek: 

Tökfélék és viharfelhők

Nagy felfedezést tettem tegnap. Rájöttem, hogy ha nem hagyom a tökféléket félméteresre megnőni, egész könnyen meg tudom őket pucolni, és ez esetben a gyalulás is percek alatt elvégezhető. :)

A tegnapi ebéd (cukkinis-tökös tészta): 

A holnapi ebéd (rántott tök) és a mai, vacsora utáni, desszert:

Sárgadinnye, itt még szabadlábon: 

Ma megint paradicsomot kötöztem. Nem is tudom, hányadszorra...

Másodvetésű uborka, a nagy-nagy kedvenc bársonyvirág, no, meg egy kis gaz:

Lesz itt kovászos uborka, télire:

Ez most vagy sárga, vagy csíkos cukkini. Elfelejtettem, hogy melyik. Remélem eljut odáig, hogy fény derüljön "milétére": 

A mángold is visszagazosodott. A héten sem fogok unatkozni. 

Ma rekordidő alatt végeztem a szokásos esti teendőkkel, ám a kapkodás hiábavalónak bizonyult: jól ránk ijesztett, aztán, mielőtt elért volna minket, feloszlatta magát a vihar.

Kontraszt

Csütörtökön Pesten jártunk, hivatalos ügyet intézni. Utoljára fél éve jártam a fővárosban, de nem is kívánkozom oda sűrűbben, sőt. Az első tíz perc után közöltem a húgommal, hogy akkor én most inkább hazamennék... Lehet, hogy mások számára hisztinek tűnik, de - annak ellenére, hogy életem nagyobb részében Budapesten éltem - nagyon nehezen viselem például az alapzajt (autók, buszok, sok-sok ember), a többiről - bűz, emberi nemtörődömség, közöny stb - nem is beszélve.

Egy kevés zöld a Thököly úton

Ezt az érdekes és szép növényt egy Thököly úti emeletes ház udvarán fotóztam

Nagy ház, kis udvar, de legalább valamennyire zöld

A régi otthonunk. A "szülővárosrészem". Itt (pontosabban ide) születtem, Budapest XV. kerületében, Újpalotán.

Ezen a "csigán" sokat szaladgáltam, jó harmincegynéhány évvel ezelőtt. Most a kisebbik lányom néz a kamerába, onnan fentről...

...aztán, akárcsak én annak idején, jöhet a futás lefelé:

Itt már kifejezetten jó kedvünk volt. Irány haza! Végre! Igazán azonban csak a kispiroson nyugodtam meg. Szeretem a kispirost, kiváltképp, ha hazafelé visz. :) 

Rákospalota-Újpest vasútállomás

Egy (számomra) élhetőbbnek tűnő (kis)város:

Vác 

És végül... otthon, édes otthon. Itthon, Diósjenőn:

Nálunk még a betonból is zöld nő:

A kertben már teljes volt bennem a harmónia, annak ellenére, hogy tudtam, mi vár rám az elkövetkezendő napokban. Például a paradicsomkötözés. Megint. Ez a rész már kész van, a kép baloldalán Kacor kandúr settenkedik: 

Itt az a bizonyos 20 tő paradicsom, amit a múltkor már sikeresen felkötöztem. A bőséges termés újabb munkát adott, csinálhatom újra az egészet.

Fogták magukat, és egyszerűen el- és összedőltek a felkötözött tövek a paradicsomok súlya alatt:

Az ötféle paprikából kétféle:

Ma egy több mint félméteres (és vagy 6 kilós) tökből készült az ebéd (tökfőzelék). De már itt az utánpótlás:

Csak nőnek, és nőnek... nem győzzük enni a tökféléket. Gömbcukkini:

Vacsora és ebéd. A hatalmas tök miatt hiányzik a fél ujjam, körömtájékon, a körmömmel együtt. Jó éles ez a tökgyalu...

Vacsora: