A kert megszabadult a (két)méteres gaztól. Két nap alatt sikerült a "kaszásembernek" befejeztetnie a munkát. Két emberét hozta, benzines fűkaszával dolgoztak. Mivel éppen ápolónőt játszottam (a családunk átment egy borzasztó vírusos betegségen, csak a húgom és én úsztuk meg - hála Istennek, így volt aki talpon maradt, és ápolta a betegeket), nem értem rá foglalkozni a kerttel. Így azt is csak tegnap vettem észre, hogy ezek a derék munkásemberek kivágták az Apukám által kb. 3-4 éve ültetett kis sárgabarackfát is, ami tele volt gyümölccsel. Nem tudom, hogy sikerült ezt összehozni nekik. Mondjuk a kasza erős, a fácska pedig még gyönge lábakon, akarom mondani törzsön állt... De azt még mindig nem tudom felfogni, hogy egy barackfát, tele terméssel, hogy a csudába nem lehet megkülönböztetni a gaztól... Ami még jobban felbosszantott, az az volt, hogy a kivágott fácska be volt dugva a lekaszált fű alá. (Ezt most inkább nem kommentálom. Fő az egyenesség...) Tegnap elkezdtem összegereblyézni a füvet-gazt, akkor találtam rá. Megsirattuk.
Azért hátraszaladtam megnézni a remekművet, amikor készen lettek akkor is, de a föntebb említett okok miatt nem volt sem erőm, sem energiám pontról-pontra ellenőrizni a munkát. Egy kicsit olyan érzésem volt, mintha valami természeti csapás tarolt volna a kertben. Szomorú voltam, ahogy láttam a gyönyörű vadvirágokat, vadbokrokat kidőlve, lekaszálva haldokolni. (És ekkor még nem is volt tudomásom a meggyilkolt sárgabarackfáról...)
És még szomorúbb lettem, amikor a sok kis állatkára - rovarokra, puhatestűekre - gondoltam, akiknek a felszámolt "dzsumbuj" az otthont jelentette. Eddig is tudtam, hogy több, mint sok éti csigánk van, de a kaszabolás után ráeszméltem, hogy a "több, mint sok" kifejezés ezt a létszámot nem igazán tükrözi hűen. Mit nem adtam volna két szárnyért, amikor mentem hátra a kertbe a lekaszált növényeken... Próbáltam a lehető legóvatosabban lépkedni, de még így is recsegett-ropogott a lábam alatt... minden.
Így nézett ki a kert a rendbetétel előtt:
...és így néz ki most:
Holnapra tervezem, hogy befejezem a gereblyézést. A húgom tegnap elkezdte kiásni a helyet az őszi zöldségeknek. Haladunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése