"Ez történt a héten"

Egy kicsit korábbról indítom a beszámolót, mint a hét eleje. Azt hiszem, hogy a múlt héten, vagy talán azelőtt (egy kicsit besűrűsödtek a dolgok) elültettem néhány tépősaláta (ausztráliai sárga, amerikai barna) és fejes saláta magot, valamint pár bimbóskelt is, műanyag dobozokba. Ezek szépen fejlődnek, szerintem a helyükön hagyom őket, direkt úgy ültettem, hogy a dobozokban maradhassanak. Ez természetesen a salátákra vonatkozik, a bimbóskel töveket ki fogom ültetni a kertbe.

Szerdán földrengés volt, nem is olyan kicsi - 4,3-as magnitúdójú - ráadásul az epicentruma Érsekvadkertnél volt, ami tőlünk mintegy 14 km-re fekszik. Soha nem éltem még át ilyesmit, de többet nem is akarok! Először azt hittük a húgommal, hogy gázrobbanás lesz. A konyhában voltunk éppen, az összes gyerekkel, amikor egyre erősödő morajlást hallottunk kintről. Ez - a moraj - szépen, fokozatosan "bekúszott" a házba, elkezdtek mozogni a bútorok, az ablakok majd kiestek a helyükről, a hűtőszekrény szinte táncolt, aztán már az egész ház rázkódott. A nagylányom majdnem leesett a székről, amin ült, nekem pedig meg kellett kapaszkodnom az asztalban, ami előtt éppen álltam, hogy el ne essek. Aztán kirohantunk a házból (tudom, hogy pont ezt nem szabad ilyenkor), és megkérdeztük a szomszédokat, hogy ők is érezték-e, amit mi. A többi már ismeretes. Nem egész 10 perc múlva már fent is volt a hír az interneten. Nemsokára visszamerészkedtünk a házba, de azóta bennünk van a félsz. Elvileg volt már egy 1,7-es magnitúdójú utórengés még aznap, pontosabban másnap 00:01 perckor, amit persze (hála Istennek) nem éreztünk. De nem sok jóval kecsegtettek a szakemberek, nevezetesen, hogy bármikor lehet utórengés, olyan, ami érezhető. Azóta eltelt 4 nap, és egy kicsit mosolygok a nagy riadalmon, hiszen vannak olyan országok, ahol szinte mindennaposak az "apróbb" földrengések, ott már hozzá is szoktak ahhoz, hogy elég sűrűn rendeződnek át a polcok a házban. De azért nekünk ez tényleg nagyon félelmetes volt, főleg úgy, hogy az első ilyen élményünk volt (és remélem, az utolsó is). Egy darabig attól is féltem, hogy a szerdai nem is a főrengés volt, és esetleg nagyobb követi majd. Ilyen esetekben az első rengést visszaminősítik előrengéssé. Egyelőre minden csendes. 

A hátsó "kiszöldségesben" nem nagyon akarnak nőni a növénykéim. Szinte ugyanakkorák a paradicsompalánták, mint amikor kiritkítottam őket a ház előtti "minizöldségesből". Utóbbi helyen viszont legalább háromszor akkorák lettek a palánták a ritkítás óta. Úgy látszik, itt valamiért jobban érzik magukat. A "minizöldségesbe" besuvasztottam még két növendék bazsalikomot, három brokkolit és még egy fürtös paradicsompalántát. A másik két fürtös paradicsom, amit kb. másfél hete ültettem be, már virágzik is.

Sajnos a "minizöldségesben" a magról vetett paradicsomok (amelyek olyan szépen fejlődnek) még mindig túl sokan vannak. 

Ma megpróbáltam megint ritkítani a két soron egy kicsit, de nagyon kemény a föld, a tövek pedig nagyon össze vannak nőve. Egyet kiszedtem (ami tulajdonképpen három tő, csak össze van nőve), és beültettem a hónapos retkek megüresedett helyére. Ha megmarad, szedek még ki három tövet, és azokat is beteszem a sorba.

Holnap muszáj lesz folytatnom a hátsó "kiszöldséges" ásását. Kellene még legalább egy ugyanakkora hely, hogy a brokkoli- karalábé- és bimbóskelpalántákból is tudjak beültetni. Már nem érzik jól magukat a kis műanyagdobozokban. 

Délután elszórtam egy pár levendulamagot két cserépbe. Tudom, hogy nem most van itt az ideje, de szeretem megpróbálni az olyan dolgokat, amik elvileg nem lehetségesek. Magról amúgy is nagyon nehéz a levendulát szaporítani, hát majd meglátjuk. Mindenesetre a magokat egy hétig hűtöttem a hűtőszekrényben. 

Megint ritkítottam a bazsalikomon, átültettem hármat egy műanyagedénybe. Így most már egész sok bazsalikomom van műanyagedényekben, egyesével-kettesével. Ha kitartanak őszig, bekerülnek a konyhába. Az orbáncfű is kezd nőni. Sokáig kellett várni, mire kikeltek a magok. Ültettem - szintén műanyagedénykékbe, kettőbe - még ausztráliai sárga tépősalátát. Az előzőek olyan szépen fejlődnek, mi pedig nagyon szeretjük a salátákat (is).

A rózsát lassan meg kell majd metszenem (virágzás utáni metszés), tele van virággal. Szerintem több mint 200 (vagy talán még annál is több) van rajta (egy száron akár 6-8 virág is van), és már mind elnyílófélben. Szeretném, ha egész nyáron virágozna. Fel is kell majd kötöznöm valahova, de a megoldáson még gondolkoznom kell. 

 

Ja, és majd' elfelejtettem... Őt. Nos, van egy hercegünk. Teljesen saját. Már régóta tudunk a létezéséről, hébe-hóba összefutottunk vele eddig is, főleg esténként, amikor az udvar már elcsendesedett. Tegnap viszont rájöttünk, hogy az állandó lakcíme azonos a miénkkel. Konkrétan a "kisvirágosban" lakik, a ház (fürdőszoba) tövében. Ásott magának egy lukat, onnan indul háznépet riogatni. Tegnap például majdnem ráültem. Aztán a kis locsolókannámból kacsintgatott rám. De azért szeretjük egymást. :)

A lukban egy béka van. Varangyos. Konkrétan a kis virágoskertemben lakik , és azzal szórakozik, hogy engem ijesztget. :) Hol ráülök a lépcsőn, hol belebújik a kis locsolókannámba... De azért szeretjük egymást. Szerintem. :)

Délután a létradarabot is behelyeztem a kis sziklakertbe, és rápakoltam ezt-azt. Egész pofás lett. Nekem tetszik. (Persze, biztos fogok még variálni vele.) Igen, a lábasban körömvirág van. :)